2019. február 28., csütörtök

Blog? Minek?

Lassan egy éve nem írtam ide. Szinte el is felejtettem, hogy annak idején blogot indítottam. Még szerencse, hogy a böjt kapcsán több ismerősöm rákérdezett az elérhetőségére. Nem mintha nem lenne mondanivalóm, de az elmúlt két évben szakmailag próbáltam újraépíteni magam egy régi-új területen: a tanügyben. Igen, tudom... Szép és jó, de se meg nem becsüli, se meg nem fizeti a mai társadalom a tanárokat. Hogy akkor mégis miért? Mert szeretem a gyerekeket, az iskolát, a munkatársakat, akik szintén ezt a sok kihívást tartogató szakmát választották.
Meg aztán ott van a négy saját gyerek, akiknek folyamatosan szüksége van rám. Részben túl vagyunk a nem-hagynak-aludni, etetés-kakiltatás-altatás-ugyanezmegint, folyton-üvöltenek-mert-ugyanaz-a-játék-kell embert próbáló időszakain, de még mindig ritkán sikerül úgy zuhanyozni, hogy legalább egyszer ne törjenek rám vagy ne üvöltsön a kicsi, hogy anya kell, de rögtön.
Akkor meg minek kell nekem a blog? Időm nincs rá, forradalmian újat nem tudok adni vele, s különben is, az internetes tartalmak világában csak a kisállatok, politikusok és katasztrófák számíthatnak sok nézőre, olvasóra. Mégis: itt vagyok, és folytatni szeretném. 
Legyen tehát blog. De miért? Íme, néhány indok:

1. Terápiás módszer
Annyi minden van, mai foglalkoztat, zavar vagy egyszerűen csak jó lenne beszélni róla, de nincs kivel. Szakemberhez is járhatnék, de luxusnak tartom, mint a fodrászhoz, sminkeshez, körmöshöz járást vagy éppen a konditerem-látogatást, ami pedig az én koromban talán már igazán indokolt lenne. 

2. Könnyen elérhető
Nekem és neked is. Én itthon, a kanapén ülve, közben fél szemmel a gyerekeimet figyelve, a kicsivel társasjátékozva, a nagyoknak angol és román szavakat fordítva is tudok írni. Te otthon vagy munkahelyen, pihenésként vagy a főnök elleni dacból olvasgathatsz, ha akarsz. Vagy írhatsz, ha éppen egyetértesz vagy felháborodtál, saját blogot.

3. Rólam szól és rólad és mindenkiről
Ezen a világon kevés az újdonság. A történelem ismétli önmagát, egyéni életünk eseményeit, élményeit mások már átélték, megtapasztalták, érzéseink és gondolataink is visszhangra találhatnak a hasonló képpen érzőkben és elmélkedőkben. 

4. Kortárs és erdélyi magyar
Anyaság, női(es)ség, lelkészség, tanárság, emberség, kétségek, sikerek, bukások: élet.

1 megjegyzés:

  1. Írjál Maresz,írjál kanapén ülve,rántáskavarás vagy zuhanyozás közben -neked ez is menni fog :) - vagy csak úgy,mint a nagyok: íróasztalnál.Mély emberi szeretet lapul az írásaidban,kell ez mint falat kenyér.

    VálaszTörlés